Igen, rámjött a bloggolhatnék. Sokadjára is. És most elkezdtem gondolkodni, hogy vajon ezt a bejegyzést elmentem-e, vagy pedig a többihez hasonlóan ez is eltűnik a süllyesztőben.. Az élet nagy kérdései. Régen sokat írtam, aztán ahogy elkezdtem a fősulit, mintha kiégtem volna ilyen téren. Pedig szó sincs arról, hogy eseménytelenül telnének napjaim, csak.. Van valami visszahúzó erő, de megpróbálok nem tudomást venni róla. Vagy hogy is mondják? Végülis mindegy.
Az elmúlt két hétben annyira ráértem, hogy volt időm nosztalgiázni. Ez abból kifolyólag következett be nálam, hogy a nap nagy részét a gép előtt töltöm, kivéve, amikor nem. Na, és a gépen nagyon-nagyon sok régi hülyeséget találtam, amiket a barátnőimmel alkottunk. Nem is tudom. Változtam, de mégsem. Úgy érzem, hogy még most is képes lennék elkövetni hasonló ádázságokat ( és végülis ez a lényeg, hát nem? ), viszont a naivitásom mintha csökkenne, ahogy öregszem. Persze még mindig naiv vagyok bizonyos dolgokat illetően. Nem azért írok "bizonyos"-t, mert nem akarom megnevezni, hanem azért, mert nem tudom pontosan behatárolni őket. Ugyanis mindig utólag esik le a tantusz. És pont ettől vagyok/leszek naiv. Egyszer majdcsak kinövöm. Ha nagy leszek. Talán.
Nagy még nem vagyok, rocksztár viszont de. Haha. A zenekari próbák azon kevés időtöltések közé tartoznak, amik tartják bennem a lelket ezen a nyáron. Nem, mintha olyan nagyon hosszú nyaram lett volna, tekintve, hogy egy hónapig szakmai gyakorlatot kellett teljesítenem a fővárosban, de ez van.:) Annyi mindent terveztem arra a hónapra is, és szinte semmi sem jött össze belőle. Egyedül volt egy db spontán találkám egy láv.hun talált egyeddel, akivel aztán volt egy második is, merthogy húdeszimpik voltunk egymásnak - legalábbis úgy tűnt - aztán ez az egyed fogta magát, és nem reagált többé semmire, felszívódott. Pedig megértettem, hogy ő ebben a hónapban költözik két évre zalába, mert ott talált munkát, és hogy lassan bele kell szarnia mindenbe, ami Pesten van. Hmmm.. Furcsa mód pont előtte olvastam egy cikket nem is tudom, hogy hol, miszerint, ha egy faszi azt mondja a randin, hogy majd felhív, soha sem fog. Na, ő is hasonlóképpen búcsúzott el a villamoson: "akkkor majd beszélünk a 70es számon." Merthogy megadtam neki a vodás számot, mivel elmondása szerint ő minden 70essel ingyen beszél. Azóta is folyamatosan beszélünk...:) (keserédes mosoly) De srácok! Ha nem tetszik nektek egy lány, és nem is szimpatikus, akkor ne invitáljátok már második találkára, hogy ott majd fizetitek neki az italt, adtok neki cigit, ígérgetitek, hogy legközelebb mit fogtok csinálni, és stb., hogy utána úgy koptathassátok le, hogy egy kurva szót sem reagáltok. Jó? Fölösleges. Sokkal jobb az egyenes beszéd. Lehet, hogy az elején szar, de legalább érzi a nő, hogy azért mégis nézik annyiba, hogy őszinték vele. Mert ha csak némán kakkantatok a fejére, az igen önbizalom-romboló. Ok, hogy nem kell magyarázkodni, de az érzékenyebb lelkületű nőszemély - még egy ilyen kis komolytalan esetben is, mint az enyém, és még ha belevesszük azt is, hogy én csak új ismeretségeket akartam szerezni - képes magába fordulni, azt mondván, hogy "lám, ilyen kis jelentéktelen alak vagyok". Szerintem mindenki megérdemel egy laza istenhozzádot. Szerintem. És csajok! Ez nekünk is szól. Sajna sokszor jó hosszúra sikerül nyújtani azt a mézes madzagot.. Aztán meg jön a leplezett lelombozás. Ugye?
Na, de visszatérve a zenekarra! Kb. márciusban léptem be, mint dobos, és közös költségen sikerült is vásárolni egy hangszert. Júniusban. Jóval előtte a gitárosunk már le is szervezett nekünk egy fellépést. Júliusra. Arra a hónapra, amikor a gyakorlatom került eltöltésre, így csak hétvégente tudtam próbálni velük. Ja, azt még hozzá teszem, hogy a basszer ( aki mellesleg egyik legjobb barinőm ) is június környékén csatlakozott. A gyak utolsó napján elmentem inni egy ott megismert lánnyal, akivel összebarátkoztunk, és csaptunk egy görbe estét. Másnap, szombaton mentem haza. Nem volt kényelmes. Adott egy 162 cm magasságú én, egy ugyanakkora utazó táska telerakva, egy laptop, egy hátitáska szintén tele, valamint 5 szatyor a kézben. Furcsán néztek rám, az itthoniak meg még a fejüket is fogták, hogy hogy az istenbe' jöttem én ezekkel haza.. Így. A koncert másnap volt. Mentálisan, és fizikailag is kivoltam. Előző nap még nem éreztem, de a kezem jócskán kikészült, és alig kezdtük el az első számot, a csuklóm már begörcsölt, én meg nem értettem, mi van, mivel nem szokott ilyeneket művelni. Mondanom sem kell, hogy jól sikerült a performansz. Ejtettem el verőt a csuklógörcs miatt, játszottam az ajánlottnál sokkal gyorsabb tempóban, álltam le megrázni a karomat, és stb. Visszanézve a videót vicces volt. xD Én nevettem. A többiek is hasonlóan szerepeltek, de ez várható volt. Nem voltunk felkészülve rendesen. Majd legközelebb.;) Holnap is rocksztárkodunk egyet a próbateremben. Amolyan suttyósan.
Most pedig lefekszem, de előtte publikálom ezen bejegyzést. Úgy érzem, újra készen állok. Ismét egy fontos dolog az életemben, de ha azt vesszük, ez is egy tiszta kezdet..
