Hüpp. Éljen május! Annak meg már kevésbé örülök, hogy gyakorlatilag nem volt tavasz, hanem egyből 30 celsius, előtte való héten pedig még bőven kabátban kellett járni. Amúgy meg a jó idővel egyenesen arányos a dorbézolási kedvem. Múlt héten voltam Budapesten, aztán szombaton bográcsozni, most pénteken meg egyetemi napokból egy este lesz az enyém. Nagy szó ez, na.
Egy megosztandó élmény a múlt heti Pestből, röviden: szórakozóhely, két lány (a barátnőm, és én), hajnali 3 óra körül, bepunnyadva, fáradtan ülnek. Odajön hozzám egy srác, elkezdünk beszélgetni. A barátnőm illendőségből megkeres egy külföldit, és elmegy vele beszélgetni. Ketten maradunk, ez alatt a srác haverja elmegy táncolni. A srác nagyon tetszett nekem, szerintem én is naki (vagy nem), jól elvoltunk, majd felajánlotta, hogy mivel közel laknak a buszpályaudvarhoz, így reggel fél 8-ig (akkor indult a buszom haza) elmehetünk hozzájuk. Mondtam neki, hogy oké, addig sem fogok dekkolni. Zárás van. A srác elmegy a haverjáért, de ide adja nekem a nyakláncát, míg vissza nem jön, hogy biztosítson arról, hogy nem fog ott hagyni. Pár perc múlva jön is a haverjával, összeszedem a barátnőmet, és elmegyünk a ruhatárhoz. A fiúk megvárják, míg felvesszük a cuccainkat, és azt is, hogy lekoptatok egy külföldit, majd ránk szólnak, hogy akkor menjünk hozzájuk. Elindulunk, közben a barátnőm enyhe szócsatába keveredik a nekem tetsző sráccal, valami hülyeségen. A metro aluljáróban felszállunk a mozgólépcsőre, egy idő után hátra nézek, a barátnőm vigyorog, de a srácok sehol. Át lettünk toszva. De nem értem, ez mi volt, és a fiút sem találom fészbúkon, meg sehol sem, hogy rákérdezzek. Na, mindegy. Nem voltam csalódott, szomorú, nem is nevettem ezen "TRÉfán", csak kíváncsi vagyok a miértekre. Mondjuk, jobb is így.
Amúgy biztosan balfasznak tűnhetek ebből a néhány posztból, hogy mindig ilyenekkel untatom a közönséget (már, ha olvassa valaki), és nem tagadom: tényleg az vagyok. Viszont nem sajnálom magam, és nem is sajnáltatom. Már megtanultam a zsenge évek alatt, hogy sokkal jobban jár az ember, ha megtanul a saját magán jóízűen nevetni. És tényleg. ;)
